Az éti csiga

A csigák belső váz nélküli teste puha, a zsigerzacskóban találhatók a belső szervei. Jellegzetes szervük a köpeny, mely termeli a külső meszes vázat. Hazánk legnagyobb termetű csigája az éti csiga. Árnyékos, nyirkos helyeken fordul elő. Testtájai a fej, hasláb és zsigerzacskó. Kültakarójuk puha, nyálkás. Télire a házát mészlapocskával zárja el, téli álmot alszik. A kertekben nagy károkat okoz, hiszen növényi táplálékban nem válogat. Petékkel szaporodik. Sok állat számára kedvelt táplálék. 

Az éti csiga teste fejre, lábra és zsigerzacskóra különül.

Tapogatók közül a pár szaglótapogató, a hosszabb látótapogató.

Ivarnyílás: a fej és a láb határán, a jobb oldali hátsó tapogató tövénél.

Köpenyszegély: a ház nyílása körül kidudorodó fehér szegély

forrás: wikipedia.hu

Őshonos a következő területeken: Ausztria, Belgium, Csehország, Kelet-Franciaország, Észak-Olaszország, Németország, Magyarország, Hollandia, Lengyelország, Nyugat-Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Románia és a délkelet-európai országokban.

Betelepített faj a következő országokban: Svédország, Norvégia és Finnország középső és déli részei, ahová a középkorban a szerzetesek telepítették be ezt a csigát. Angliába a rómaiak vitték be, de csak a déli meszes vidékeken tudott megmaradni; manapság védett a szigetországban.

Sok ember fogyasztja ezt a csigafajt, emiatt farmokon tenyésztik. A középkorban különösen kedvelték a böjt időszak alatti fogyaszthatósága miatt - ugyanis nem húsnak, hanem halnak tekintették.